Története

homlokzat kertrészletAz Intézet története a múlt század elejére nyúlik vissza: az eredeti épület 1923-ig vendéglőként működött, majd a katolikus egyházhoz tartozó Legszentebb Üdvözítő Nővérek rendje vásárolta meg 1923-ban, beteg gyermekek ápolása céljából. A gondozottak számának növekedése miatt, 1927-ben emeletet építettek az eredetileg földszintes épületre. Az aulában kápolna működött. A nővérek a jobb képességű gyerekekkel többet foglalkoztak, tanították őket, fejlesztették képességeiket. A későbbiek során munkájukat bővítették, ellátták a környéken lakó, egyedül álló idős embereket. Az államosítás után, 1950-ben, a nővérek többségének távoznia kellett, vagy civil ápolóként folytathatták tevékenységüket. A Kápolna utcai Intézet húsz évig gyermekotthonként működött. 1970-ben egyesítették az azonos tevékenységet folytató Nagytétényi Állami Gyermekotthonnal.

DSCN1317 üdülőtelepAz új intézmény Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete (EGYOMI) néven, az értelmi fogyatékos gyermekek ellátásával foglalkozott. Az Intézetben nagyszámú szakmai team dolgozott, orvosok, gyógypedagógusok, pszichológusok – akik a fogyatékosság okait vizsgálták. Az Intézet a napi tevékenységen felül fenntartott úgynevezett (tancélos ágyakat), egy-két hétre megfigyelés céljából vizsgálták a beutaltak egészségi állapotát, értelmi képességét és a vizsgálat alapján javaslatot tettek, hogy a beteg milyen otthonba kerüljön elhelyezésre, illetve, ha családban marad, milyen ellátást javasolnak számára.

Az EGYOMI további módszertani feladatai közé tartozott az egyházi intézmények felügyelete, a hatékonyabb prevenció lehetőségeinek kutatása, valamint gondozási modellek kialakítása, valamint, az ország területén működő összes gyermekotthon szakmai ellenőrzése.